Szalai Borbála: Nyúl Tamás, az óvodás
Erdőszéli bokor alján
megnyílt az új óvoda.
Tomi fiát Nyúlanyó is
beíratta hát oda.
Megszeppenve nézett körül
az aprócska nyúlgyerek:
– Mama, félek! Vigyél haza!
Itt senkit sem ismerek!…-
– Ejnye, fiam! – szólt az anyja. –
Hogy lehetsz ily gyáva nyúl?!
Itt van minden szomszédgyerek,
nézd, Tapsi is itt tanul…-
Így kezdte el az óvodát
kurta farkú Nyúl Tamás…
Verset tanult, énekeket,
mint a többi óvodás…
Eljött a tél, s szól az anyja:
– Halljuk, mit tudsz, kisfiam! –
Csengő hangon kezdi Tomi:
– Trilli-trilla-trillilam… –
– De hiszen ez madár nóta?!
Hol tanultad, jó gyerek? –
– Óvodánkban sárgarigó
tanítja az éneket!…-
No, lett erre nagy derültség!
Visszhangzott a kacagás!
Fel is húzta ám az orrát,
megsértődött Nyúl Tamás!…
Amióta kinevették,
meg se mukkan sohasem…
Nem tudja őt szóra bírni
még a saját anyja sem…
Zelk Zoltán: Tavaszi dal
Egy, kettő, három, négy,
kis őzike, hová mégy?
– elég, hogyha tudom én:
tavasz elé futok én.
Egy, kettő, három, négy,
te kis nyuszi, hová mégy?
– se erdőbe, se rétre:
a szép tavasz elébe!
Egy, kettő, három, négy,
te kis madár, vígan légy!
Olyan szépen daloljál,
szebb legyen a tavasznál!
