Móra Ferenc: A gavallér zsiráf
Bálba készült a zsiráf,
haja, hajdinárom,
legeslegszebb ő akart
lenni mindenáron.
Daliás a termete,
csak a lába görbe,
kedvetelten vigyorog
bele a tükörbe:
“Peregjen a sarkantyú,
guruljon a tallér,
nincs hetedhét faluban
több ilyen gavallér!”
Az állatkert lakóit
sorba megigézi,
fóka, medve, elefánt
csodálkozva nézi.
Világlátott papagáj
szundít a fa ormán,
az rikoltoz le csupán
csúfolódó formán:
“Hosszú nyakon rövid ész,
nem vagy te gavallér,
hosszú nyakad kicsit ér,
ha nincs rajta gallér!”
Elszégyenli magát a
hosszú nyakú állat,
felköti a bocskorát,
s a városba vágtat.
Bedugja a fejit egy
divatárus boltba –
tátott szájjal rámered
főnök, inas, szolga.
“Uraságod mit akar?”
“Terem-e itt gallér?
Azzal lesz énbelőlem
divatos gavallér!”
Segítettek a baján
végre móddal-okkal:
ha egy gallér nem akadt,
betakarták sokkal.
Egyvégtiben tíz tucat
fért el éppen rajta,
gömbölyített, kihajtott,
mindenféle fajta,
lapos, magas, alacsony,
tarkabarka gallér –
nem is volt több a bálon
ilyen szép gavallér!
Jerzy Kern: A zsiráf a fényképésznél
Fénykép kellett a zsiráfnak
fényképészhez ment vasárnap
– Le tud engem fényképezni?
– Kérem!
– Szépen tud ön fényképezni?
– Szépen.
– És a képet most csinálja?
– Nyomban!
– Van-e hozzá masinája?
– Ott van!
– Nem fog a kép elmozdulni?
– Kár izgulni!
– És elférek majd a képen?
– Csak a fele fér rá, kérem.
– S mi lesz a másik felemmel?
– Hát, azt majd külön veszem fel.
– De remélem, nem lesz drága.
– Két kép ára.
– Hátha elférek egy képen!
– Semmiképpen!
– Nos, ha másképpen nem megy: rajta!
Csett: a lába.
Csett: a torka
– Kész!
Fél meg fél az egy egész.
Uram, roppant vonzó rajta!
