Nálatok is örökös probléma a rendrakás? Te is hallod naponta százszor, hogy “nem én pakoltam szét”… ami egyke gyerekként igazán érdekes történet… Miután megszületett a második gyermekem, aki éppen volt pár hetes, a nagyobbacska rendszeresen rá fogta, hogy szétpakolt… de olyan hihetően és bájosan adta elő a történetet, hogy már majdnem én is elhittem…majdnem.
Az egyik legnehezebb feladat gyermekeink játékainak a rendszerezése ne adj Isten szortírozása. Nekünk azért, mert szeretnék gyorsan túl lenni rajta, nekik pedig azért, mert egyáltalán nem akarnak túl lenni rajta….
Örökös harc, hogy mi maradjon és mi menjen…mert persze ami nekünk egy szakadt fecni vagy kitörött babaláb, az nekik óriási kincs is lehet. Egy megoldás van erre: a közös megegyezés! Leírni egyszerűbb, mint megvalósítani..azért ezt valljuk be. Játékos formában azonban, nem a háta mögött csendben azonban még jó móka is kerekedhet az egészből.
– Készítsetek három kupacot: marad-megy-még gondolkodom címmel. Kérd meg gyermeked, hogy ő szortírozza a játékokat. Jó móka lehet a játékokat halomba pakolni.
– A marad kupacot el lehet szépen pakolni. A Mehet kupacot gyorsan távolítsd el…és maradt az utolsó…amin gondolkodik még picit. Beszéljétek át, hogy miért érzi úgy, hogy neki kell még a cetli vagy a törött kocka.
Ha van olyan játék, ami jó állapotú de gyermeked is megválna tőle, akkor készítsetek egy cipős doboznyi ajándékot. Meséld el neki, hogy mennyire fog örülni az a kisgyerek aki majd megkapja.
A szortírozáshoz készítettünk táblácskákat, töltsd le és már mehet is a…..:)
